Válasszuk szét a tanítás módszerért és a tanítandókat! A módszer a "vasszigor" és továbbra is elítételem, helytelennek tartom méghozzá azért, mert ahogy írtam korábban is, véleményem szerint az egyik legeredménytelenebb, legrosszabb módszer, ahogy oktatni lehet. Jobban támogatam a gyermek-központú meggondolásokat. És ez nem összekeverendő a "gyermeknek mindent szabad" gondolattal!
A mostani rendszer szerintem éppenhogy nem gondolja azt, hogy a gyerek tud válogatni. És ez valamilyen szinten jó is, de én azt mondom, hogy több választási lehetőség kellene. Ismét a egy
megfelelő mértéket kellene megtalálni ebben is. Csak hát ehhez ugye az kéne, hogy sok fakultációs foglalkozás legyen (itt nem a 11-12-es órákra gondolok), minél több lehetősége legyen a gyereknek az iskolában. Értem ezt a sportra, a művészeti tárgyakra, reál és humán területekre egyaránt. Ehhez viszont több és megfelelő(bb)en képzett tanárra volna szükség, akik meg lennének fizetve és akár délután 5-6-ig is bennmarad mondjuk két diákkal. Hiszek abban, hogy ezáltal, megfelelő oktatással elérhető, hogy a gyerek később jobban tudjon dönteni. Ez meg csak azon kívül, hogy a gyereknek jó, jó a társadalomnak is, mert nagyobb eséllyel képez jó szakembereket.
Sajnos én egyelőre erről látom, hogy utópia. Még mindig a gyermekre hátrítja szinte mindenki a tanulás felelősségét. Tanár, szülő egyaránt. És bármilyen furcsán hangozhat ez elsőre, ez nagyon rossz gondolat. Kicsit konkrétabban: azt látom (és tapasztalom a saját bőrömön is), hogy még uralkodó a "leadtam az anyagot,...", "én mindent megtanítottam,...", "minden felszerelést megvettünk a gyereknek,..." és hasonlók, amelyik mindenegyike úgy folytatódik, hogy "neki csak tanulni kell." Ezáltal elérve azt, hogy sem a szülő, sem a tanár nem hibás semmiért, csak az "büdös kölök". A szülős részbe nem mennék bele. A tanár esetében viszont szerintem fel kéne tenni a kérdést, hogy tényleg minden tőle telhetőt megtett-e, hogy tanítson, hogy neveljen, hogy segítséget nyújtson a gyereknek a tudás megszerzésében elsajátításában. Tényleg annyiból áll-e egy tanár feladata, hogy ír a táblára, magyaráz valamit és dolgozatot irat?
Vagy megpróbál figyelni a gyerekre, az osztályban lévő viszonyokra, az életkori sajátosságokra, az érdeklődési körökre, és ezáltal próbál olyan megoldásokat kigondolni, amivel rá tudja venni a gyereket arra, hogy foglalkozzon az iskolával.
Néhány dolgot szeretnék még megemlíteni arról, hogy mennyire "jó" a társadalmi nevelő hatása, mennyire nevel következetességre az iskolarendszerünk.
Néhány helyen már van szelektív hulladékgyűjtés, de ez általában korlátozódik az osztályteremre. Ez azt jelenti, hogy Mari néni a nap végén összeönti a szemetet egy nagy zsákba. Miért várjuk el ezek után, hogy a gyerekek ennek bármilyen jelentőséget is tulajdonítsanak?
Tipikus pedagógiás sztori, de utolsó gimis éveim valamelyikében nálunk tényleg megesett. A Föld napján néhány facsemetét ültetett azt hiszem minden osztály. Ez eddig szép és jó, de a focipálya mellé? A nagyon közeli fák rendszeres labdatámadásokon estek át.
Több helyen próbálnak "jófejek" lenni a tanárok, és nagyon modern pedagógia módon a diáksággal közösen megalkotni az iskolai házirendet például. Ez általában a DÖK-kel való egyeztetés. Itt elsősorban azokra a szabályokra gondolok, amik például azt hivatottak kezelni, hogy mondjuk egy nap ne lehessen kettőnél több témazáró. Nálunk volt olyan is, hogy ha két hétig nem javította ki a tanár a témazárót, akkor érvényét vesztette és újra kellett írni. Ez utóbbi jogosságáról lehetne vitatkozni, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ezek a szabályok általában azért vannak, hogy megszegjék őket. Nyilván nem a diákok, merthogy közük nincs hozzá. Hangsúlyozom, hogy ez a diákvédő szabályok nem összekeverendők azzal, hogy a diáknak mindent lehet, és azt sem állítom, hogy mindegyik jó szabály volna. Pusztán arra szerettem volna rámutatni, hogy a szabályok betartásában igen "jó" példával szoktak szolgálni a tanárok. Ezek után miért várjuk el a sebességkorlátozás betartását, a tisztes adófizetést és úgy egyáltalán a tisztességes állampolgárt?
Csak így még egy gondolatot a végére: "megtanulni a tárgyat" - biztos a tárgyat kell megtanulni?