Már-már nagyon régen szerettem volna valami hangot kiado készüléket a 5 éves Sony Walkmanom helyett. Eleinte mp3 lejátszós discmant akartam venni, de aztan a mérete miatt, meg a forgó alkatrészek, meg hasonlók... tehát letettem tóla, és haladtam a korral, immár mp3 lejátszóra fájt a fogam.
Node felmerül a kérdés, hogy milyet? Mert itt Bcs-án van a "tömeglejátszó" ami ilyen henger alakú, fekete, USB csatalkozóval, 512 MB, és 20e. Össze se tudom számolni, hogy hány osztálytársamnak/ismerősömnek van ilyen kínai noname lejátszója. De ilyen nagyon nem akartam venni, szerettem volna neki valami kis nevet, meg egy kis minőség, meg szóljon jól (mert azok a ceruzák nem erről voltak híresek) és lehessen bővíteni a memóriáját, és ne legyen drága. Így esett a választásom a Sandisk sansa e130-ra. Nézzük mit tud a kicsike.

Méretei:
- 55mm x 74mm x 14mm

Tehát ahogy vesszük, nem éppen az a törpe kategória, de az a léneg, hogy a zsebemben kényelmesen elfér. Menjünk tovabb. Beépített 512 MB memória, amit lehet max. 2GB-os SD kártyával bővíteni. Nekem ez nagyon fontos volt. Egy AAA-s elem kell bele, tehát érdemes rögtön venni bele egy kis aksit, én egy 800mAH-s Sony Cyber-Shot elemecskét vettem bele, most töltés állapotában van, szűz teljesen, majd megnézem meddig bírja, de remélem kihúzza vele egy darabig. Nemtudom, lehet, hogy a mérete miatt, meg nagyon mélyen szól, szép kijelzővel, kartyaval, el fért volna még benne egy elem, de lehet, hogy nem fért volna bele... no, mndegy, majd kiderul meddig bírja. A fejlesztők biztos jobban tudják. Jah, amit adtak hozzá elemet, semmire sem jó, csak arra, hogy a bolt előtt kipróbáld, mert nekem egy fél délután alatt lemerült a fele. Tehát ne fűzzön senki hozzá nagy reményeket.
Szokványos mini-USB csatlakozója van, amin meg tudjuk tölteni MP3 és WMA fájlokkal. Bármilyen bitrátával elboldogul, ezeket már kipróbáltam. A memóriáját, és a benne lévő kártyát külön meghajtónak érzékeli, tehat simán semmiféle szoftverrel tudjuk rá másolni a zenéket. Pendrive-ként is múködik, adatokat is szereti. Papíron USB2.0-as, de nekem max. 1000kb/sec-el másolt rá, és ha a 256-os kártyát is tele akarom rakni, az bizony eltart egy darabig.
A doboz teljesen műanyag, sehol semmi fém, vagy alumínium. Más tesztekben ezért is húzták le, mert egy kicsit fröccsöntött hatása van. Jó, igaz, teljesen műanyag, a választott anyag nem minőségi, de az illesztésekkel semmi baj. Sehol sorja, vagy bármi. Minden olyan, mint amilyennek lennie kell.
A kijelső a lejátszóhoz képest nagy, szép kontraksztos, nagy felbontású, jól olvasható. Mármint ehhez a lejátszóhoz képets, biztos vannak jobb OLED kijelzősök, de ebben az árkategóriában. Be tudjuk a menüben állítani, hogy meddig égjen a kék háttérvilágítás, ezzel is elemt sporolva.
A számokat számcím alapján rendezi, és ezen ahogy néztem nem is lehet változtatni. ID3 tag-et kezel, sőt az alapján rendez. A mappákkal megbírkózik, de nem tünteti fel, nem lehet benne lépkedni, csak ömlesztve beteszi magánal a lejátszási listába. Szokásos ismétlés, és véletlenszerű lejátszás. Ebben semi különös nincs.
Extra benne egy stopper, hurrá, soha nem fogom használni, arra ott az órám, de van benne.
És most érkeztünk a legérdekesebb részhez, ahol nagyot alakít a Sansa a kategóriájában. A hangzás, és ami nekem nagyon fontos. 4 előre definiált hangszín, és egy szabadon állítható, grafikus hangszinszabályozó segítségével. Ezen kívül olyan módok vannak rajta, mint: SRS, WOW, és 3D hangzáshatás, mi nagyon kihozza a lejátszóbol a mély hangokat. A fejhallagótja az az érdekes fülbedugós kialakítású, van aki imádja, van aki utálja. Én az utóbbiakhoz tartozom, nagyon iritál, ha a fülemben van, szépen vissza is csomagoltam a dobozzába, majd jó lesz ajándéknak. És elővettem a jól öreg bevált Sony fejhallgatómat, ami szintén megvan már vagy 3-4 éves, de még mindig tökéletes. Így járom utam az iskolába...
Kiegészítők. A fejhalgatóhoz adnak 3 különböző méretű ilyen gumi valamit, amit rá kell tenni. Nagyon nem foglalkoztam vele. Még adnak hozzá egy pántot, egy tépőzárasat, amit a kezedre erősíthetsz, mondjuk akkor, ha futni mész. Ehhez van egy nagyon jó kis átlátszó tok, amit aztírták, hogy a tesztelőknek nem fért bele, hát nekem igenis belefért, sőt, egy kicsit nagy is. Adtak még valamilyen internetes zeneletöltésre jogosító kártyát, vagy micsodát, de nem használtam fel, mert egyik se az én stílusom, de ez lehet, hogy még valakinek jól jön. Röviden ennyi, majd ha még lesz valami tapasztalás, leírom.

Mióta megvan egy pár napja, felmerült még bennem pár dolog.
A tok amit adtak hozzá, eszméletlen hasznos, nagyon jó ötlet, még nem találkoztam ilyennel. Csak az a baj, hogy egy kisit nagy rá. De szerintem nagyon hasznos. Ennek sajna az a hátulütője, hogy azt a tipikus "nyakpántot" nem lehet alkamazni ennél a lejátszónál, de ez nekem nagyon nem hiányzik, rühellem ha lóg valami a nyakamban.
A gyári fejhallgató sorsát leírtam, most egy 4 éves Sony fülessel hallgatom, de ha rányomom a teljes mélyet amit a lejátszó tud, akkor már torzít a fülhallgató. Ezért kell majd venni egy jót.
Az elemről. Szinte zabál! 128kbps-es változó bitrátájú cuccok vannak rajta, folyamatos SD használat, és hát egy 800mAH-ás Sony Cyber-Shot elemet gyorsan leszív magának. Mindig legyen kéznél egy pótelem.
Másik dolog, ha benne van az SD, kiveszem, és újra beteszem, nem érzékeli a rajta levő számokat, újra kell vele beolvastatni az egész lejátszó track listáját, akkor már jó lesz. Amúgy az SD szinte semennyire nem nyúlik ki a lejátszóból, csak 1 vagy 2 mm-ert.
A hangerőszabályozó az oldalán, nem alkotott maradandó élményt. Egyrészről nagyon jó, mert nem kell gombokkal bajlódni, de másrészről meg nem olyan jó, mert nagyon kis mértékben veszi hangosabbra. El kell tekerni teljesen vagy 8-10-szer, hogy kiadja a maximumot.
A gombokkal is ugyan ez a helyzet, nagyon jó megoldás, ami most van, tetszik, ötletes, jó, de nem találom hogy mit kell megnyomni ha a zsebemben van, és ezért elő kell venni. De majd megtanulom, hogy pontosan hol van a keresett gomb, ha a formályáról nem is lehet felismerni.