Zorán: Ahogy volt, úgy volt
(Presser Gábor – Sztevanovity Dusán)

Ma is gyanakodva figyel, aki attól fél, ami volt
Ma is magabiztos nagyon, aki abból él, ami volt
Új a felirat, de régi a kép
És ha letakarod sem túl szép
Itt él még a múlt, bármi volt

Néha arra lehet fogni a gondot s bajt, ami volt
Néha azt sem lehet tudni, hogy meddig tart, ami volt
Régi hiteinket óvja a csend
Néha ugyan az is mást jelent
Hát kéznél a múlt, bármi volt

Nem kell, hogy elrejtsd a múltam
Azt, amiben részem volt
Nem kell, hogy átírd a múltam
Azt, ami csak pont úgy volt
Nem kell, hogy szégyelld a múltam
Ahogy volt, úgy volt

Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt
Aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt
Mégis változik egyre a múlt
Bajba kerül, aki jól tanult
Hát hány féle múlt van, ami volt

Nem kell, hogy elrejtsd a múltam
Azt, amiben részem volt
Nem kell, hogy átírd a múltam
Azt, ami csak pont úgy volt
Nem kell, hogy szégyelld a múltam
Ahogy volt, úgy volt

Mi haszna van zsinórban beilleszteni a dalszövegeket összefüggés nélkül? Egy-két szöveg - igen. De ennyi egymás után?

Zorán: Szép holnap
Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán

Rég volt, szorongó évek jártak épp
Anyám csak félve mondta még: nekünk a holnap lesz majd szép

Ez rég volt, sok éve erről nem beszél
És minden álma bennünk él, nekünk a holnap lesz majd szép

Szép holnap, miféle harsonára vár
Miféle nemzedékre száll, miféle csillagokban áll
Hogy szép holnap vár, szép holnap vár

Jó így, ölemben ma még jól elférsz
S a kerek földnél többet érsz, s minden álmom benned él

Most jó így, s ha felnősz, távolabbra nézz
S talán a földön, ahol érsz, a béke egyszer körbe ér

Szép holnap, talán már nem szökik tovább
Kitártam létem ablakát, szeretném hinni azt hogy rád
Majd szép holnap vár, szép holnap vár

Zorán: Gyémánt és arany
Schöck Ottó – Sztevanovity Dusán

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így

Zorán: Záróra
Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán

Egy kis ital azért kellett
És a félhomály, mely ellep
Minden árnyat, mely a fény mögül les rád

És egy együttérző angyal
Vörös szájjal lassan felfal
És a táncba visz, és ott rángat tovább

Itt minden pár oly szörnyen boldog
Épp a bamba mosolyt hordod
Mint a hegedűjét koptató zenész

És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra

És a gomb a blúzról pattan már
Boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra

Néha egész tisztán láttad
Hogy a szépség nemcsak látszat
És hogy körbevesz egy áttetsző világ

És a hold ott fönn az égen
Tiszta fény a langyos szélben
Egyre ontja rád a nagy romantikát

Közben éhes csókok faltak
És a játszótársak csaltak
És a lépcsők mögött újabb csúszda várt

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
A záróra

És az Úr is szólt, hogy legyen
Hogy ő teremtett nekem
A lelked és a tested értem szép

Ő minden ajtót kinyit
És majd mindig-mindig segít
Csak hogy maradj, hogy maradj
Hogy maradj velem még és még és még

És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
S a zenekar se tudja már a dalt

És a hiány öltött bohócruhát
És szabadságnak festi magát
Mit a homály eddig eltakart
Aztán elém borít mindent majd
A záróra

És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
A szerelmet, ami szexbe bújt
Ha a játék végén villanyt gyújt
A záróra

És lepusztult a társaság
És akkora a némaság
Mint a mennyben talán egy szombat éjszakán

Van egy korty még ott a mélyben
De már nincs íze a fényben
S még egy kövér mosoly nagyon számít rám

Megint nem lesz már, ami nem volt még
A sok lelkes szó csupa olvadt jég
Csupa langyos víz az izzó vágy után

És már eltűntek mind az angyalkák
A nagy titkok és a kis csapdák
És a sok nagy láng mind ellobban
És a sok nagy szív sem úgy dobban
Itt a záróra

És ott volt bent a boldogság
Az ajtót máris rád csapták
Láttad, ahogyan résre nyílt
De tudod már, ez nem segít
Tudod már, ez nem segít
Itt a záróra
A záróra

És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
Itt a záróra

És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
Itt a záróra

A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra

És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
Itt a záróra

És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
Ez a záróra

Bill szövegeket nem tennétek be? Egy csomót!!!!!

Borongó éjszakákon
a nevedet kiejtem,
mikor a holdat isszák
a csillagok felettem,
és alszik már a fákon
a lomb, s egy gally se rezzen.
s a zene sodra többé
nem tölti be lelkem.
Egy bomlott óra újra
multat kondít rekedten.

Szeretlek majd, mint akkor
szerettelek? Kegyetlen
mily szörnyü bűn gyötör?
A köd ha tovalebben, mit is remélhetek még?
S ha nem lesz igaz az sem?
A hold lombját letépném,
itt ragyog felettem.

Maradj velem

Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog

ÁLOMBAN ENYÉM VAGY

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

A magány

Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Néha, mikor eltévedt perceid közé lopózom,
hogy símogassalak, engedd,
hogy ujjaimon érezzem,
a remegést...

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Ha vagyonom lenne, a lábad elé teríteném
De nekem nincs vagyonom
csak álmaim vannak-
Óvatosan lépkedj, mert
az álmaimon jársz!

Csendes a szürke hajnal, majd
hirtelen fény, ragyogás,
felkelt a Nap.
Kedvese a Hold, már elsuhant.
Csillagokkal kikövezett,
mélykék kertjén át, útja,
titkos vágyai szobájába vezetett.
Fátylát leveszi, sápadt
arcán szomorúság, óh
hiszen ha láthatná ő Arany Kedvesét,
Holdszíve nyomban felmelegednék.
De hosszú még az idő, mire újra
találkoznak, s egymásnak futó
szerelmes pillantással adózhatnak.

Csillagkísérte Hold, Szerelmem,
meddig kell újra várnom rád?
hogy láthassam csodálatos orcád,
hogy vágyaim fényével újra
elkápráztassalak, s fénycsóvává
lett kezeimmel símogassalak.

csak nézem az arcod nem ismerek rád mintha már nem is te volnál
konszolidáltan meghunyászkodva sorban állsz a pultnál
beszélek hozzád de úgy veszem észre keresztülnézel rajtam
nincs benned semmi hajlam
mert nem kellett engedély
szétmarta a szenvedés
sokan indultatok de csak egyedül jöttél
felnőttél

csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva
csak még egyszer
egy éjszakára
infarktus nélkül mégis anyázva

azt hittük hogy miénk a világ és hogy révbe értünk végre
ittuk a kannás bort és szartunk az egészségre
első volt a szabadság és hogy minden szent dalát
most meg karrier szerető nők meg a család
nem kellett engedély
szétmarta a szenvedély
sokan indultatok de csak egyedül jöttél
felnőttél

csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva
csak még egyszer
egy éjszakára
nyugalomban élve nem manipulálva

csak még egyszer
csak még egyszer
csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva

csak még egyszer
csak még egyszer
csak még egyszer
egy éjszakára
infarktus nélkül nem manipulálva

Elveszett percemben

Meddő testemben
megfagyott véremmel
borítom párnámat,
hogy ne kelljen félnem;

Mire feljő a Nap
és nem lesz új terhe,
szállok majd boldogan
mindenkit feledve.

Ismerős szellemek
kacagnak, kopognak,
hívnak a harangok,
friss gyertyák lobognak;

Markolok sziklába
markolok gyökérbe,
markolok húsomba
a megfagyott vérbe.

Kezemben ott marad
emléke a vágynak
de kitépi a szél és
viszi tovább másnak.

Köd van és sötét, én
boldog vagyok végre,
karok nyúlnak felém
húznak le a mélybe;

Letépem szárnyaim,
zuhanok, megveszek
Farkas fogaimmal
fájdalmakat képzek;

Ordítok, ordítok
síkítok a mának,
Ébredj fel! Ébredj fel!
Vége a világnak!

Björk: Come to me

Come to me
I'll take care of you
Protect you
Calm, calm down
You're exhausted
Come lie down
You don't have to explain
I understand

You know
That I adore you
You know
That I love you
So don't make me say it
It would burst the bubble
Break the charm

Jump off
Your building's on fire
I'll catch you
I'll catch you
Destroy all that is keeping you back
And then I'll nurse you
I'll nurse you

Come to me
I'll take care of you
You don't have to explain
I understand

Republic: Egyetlen valóság
(Bódi László)

Még néhány óra, és érkezik a sötét
Még néhány óra, és érkezik a hideg
Dühöngő dáridó tapossa lelkemet
Nyomorult valóság mi lesz mostan Veled

Kis pici paplanom hóból lesz télire
Párnám is lesz, - tömök illúziót bele
Hóhér barátaim ácsolnak ágyacskát
S én fekszem majd benne, - egyetlen valóság

Guns 'n' Roses - November Rain

When I look into you eyes
I can see a love restrained
But darlin' when I hold you
Don't you know I feel the same
'Cause nothin' lasts forever
And we both know hearts can change
And it's hard to hold a candle
In the cold November rain
We've been through this such a long long time
Just tryin' to kill the pain
But lovers always come and lovers always go
And no one's really sure who's lettin' go today
Walking away
If we could take the time
to lay it on the line
I could rest my head
Just knowin' that you were mine
All mine
So if you want to love me
then darlin' don't refrain
Or I'll just end up walkin'
In the cold November rain
Do you need some time...on your own
Do you need some time...all alone
Everybody needs some time...
on their own
Don't you know you need some time...all alone
I know it's hard to keep an open heart
When even friends seem out to harm you
But if you could heal a broken heart
Wouldn't time be out to charm you
Sometimes I need some time...on my own
Sometimes I need some time...all alone
Everybody needs some time...
on their own
Don't you know you need some time...all alone
And when your fears subside
And shadows still remain
I know that you can love me
When there's no one left to blame
So never mind the darkness
We still can find a way
'Cause nothin' lasts forever
Even cold November rain
Don't ya think that you need somebody
Don't ya think that you need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one

I feel you

I feel you,
in every stone,
in every leaf of every tree,
that you ever might have grown.

I feel you,
in every thing,
in every river that might flow,
in every seed you might have sown.

I feel you,
in every vein,
in every beatin' of my heart,
each breath I take.

I feel you, anyway,
in every tear that I might shed,
in every word I've never said.

I feel you,
in every vein,
in every beatin' of my heart,
in every breath I'll ever take.

I feel you, anyway,
in every tear that I might shed,
in every word I've never said.

I feel you.

Nyina
(Kiss Tibi)

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy te is lásd, Nyina, milyen az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

Most múlik pontosan
(Kiss Tibi)

most múlik pontosan
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem
látom hogy elsuhan felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót csőrében szalmaszál
magamat ringatom
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány

azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl

egy indián lidérc kísért itt bennem
szemhéjain rozsdás szemfedő
a tükrökön túl fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Don Quijote ébredése
(Kiss Tibi)

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot,
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok,
Sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok,
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok,
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem,
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem.
Nincsen veszély mondják
csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver,
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
a lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem,
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?

One

Is it getting better, or do you feel the same?
Will it make it easier on you, now you got someone to blame?
You say one love, one life, when it's one need in the night.
One love, we get to share it
Leaves you baby if you don't care for it.

Did I disappoint you or leave a bad taste in your mouth?
You act like you never had love and you want me to go without.
Well, it's too late tonight to drag the past out into the light.
We're one, but we're not the same.
We get to carry each other, carry each other... one

Have you come here for forgiveness,
Have you come to raise the dead
Have you come here to play Jesus to the lepers in your head
Did I ask too much, more than a lot
You gave me nothing, now it's all I got.
We're one, but we're not the same.
Well, we hurt each other, then we do it again.

You say love is a temple, love a higher law
Love is a temple, love the higher law.
You ask me to enter, but then you make me crawl
And I can't be holding on to what you got, when all you got is hurt.

One love, one blood, one life, you got to do what you should.
One life with each other: sisters, brothers.
One life, but we're not the same.
We get to carry each other, carry each other.
One, one.

Mari
(Kiss Tibi)

Mari nem itt él,
Mari máshol van.
Mari elmerült
a belső kozmoszban.
Oda menekült,
nem tudni miért.
De ha tudnám, se mondhatnám,
néma szeme erre kért.

Millió páncél mögött
millió seb,
s Mari évről évre
egyre nehezebb.
Szorgos kis démonmenhely
mi vár még rád?
Mari, vegyél egy nagy levegőt,
és fújd meg a trombitád!

Kopott, otromba trónon
egy szigorú szem.
Ha csak rám pillant
ezer évet öregszem.
Ismerlek, Mari,
és kacsintanék,
mondanám, hogy menjünk, de látom,
hogy nálad még be van ragadva a kézifék.

Sikoly a sorsa,
ha magába száll.
Szponzora: téboly, bilincs és halál.
Ez az útvesztőhely, Mari, nem túl előkelő.

Where Lagan stream, sing lullaby
There blows a lily fair
When twilight gleam, is in her eyes
The night is on her air
And like a love - sick lenanshee
She hath my heart in thrall
No life have I, no liberty
With love is lord of all

And sometimes when, the beetles horn
Hath lulled the eve to sleep
I steal unto her shielding lorn
And through her dooreen peep
There on the cricket's, singing stone
She stirs the bog wood fire
And hums in soft, sweet undertones
The song of heart's desire


Her welcome, like her love for me
Is from her heart within
Her warm kiss, is felicity
That knows no taint of sin

Radnótihoz

Mondd, milyen érzés, hogy meghalt az Isten,
és eszme sincs, csak rothadt, puha sár,
s míg sárral kevert vér szárad füledre,
lábadnál az őr habosat pisál?

Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.
Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól,tigristől nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

Nem hallanak tán, ám ne menj azért se. Számodra itt még munka is akad.Mindig kell valaki, aki megértse az utcalányt s a tébolyultakat.

Demjén Ferenc : Hogyan érsz el?

Várhat mindig ránk egy újabb állomás,
amit nem sejtünk, s nem is álmodtunk.
Néha meglep néhány új találkozás,
amit nem láttunk, amit nem vártunk.

Most először látlak,
s úgy tűnik nekem,
egy bölcs álomvarázsló játszik velem.

ref.:

Hogyan érsz el,
amikor messze vagy nagyon?
Hogyan érsz el?
Idegen csillagon lakom.
Hogyan érsz el,
amikor túl távol leszel?
Hogyan érsz el?
Miért nem most rabollak el?

Ha a bölcs varázsló gondol majd reám,
elém hoz még egyszer,
más időben tán.
Azt a fontos percet nem véthetjük el!
Addig is gondolj rám, addig is gondolj rám!

Nem először lesz, hogy látlak,
de még mindig azt hiszem:
egy bölcs álomvarázsló
játszik velem

ref.

A sors kezében kulcs,
a lány szívén a zár...
Pillanat se kell, az ajtó nyitva áll.

ref.

Auróra - '88 telén

Csobban a kő
Gyűrűzik a hullám
Lepörög újra minden ami volt
Nincs pénzem
Nincs munkám
Üvegből iszom a bort
Nincs más csak egy szál gitár
Szidom a rendszer forradalmár
Én vagyok egyedül ’88 telén


Szidom a rendszert
Valaki rám szól
Üres a kirakat, tele a sitt
Kihúzod a gyufát ha nem vigyázol
A hosszú élet titkát itt
Keresni kár ez nem az a hely
Elolvad minden hópehely
Fejjel a falnak nem rohan más csak én


Üres a kirakat, tele a kórház
Lerágott csont a jövő
A rendőr kutyák nyakán a póráz
Hiába rövid az a menő
Ha nincs rajtuk szájkosár
Szidom a rendszert forradalmár
Én vagyok egyedül ’88 telén

Auróra : ETO induló

Egy csapat van csak nyugaton, a Rába ETO
A védelme sziklaszilárd, kapusa csuda jó
Csatársora, mint a villám, gyors és góllövő
Így lehet csak NB1-es bajnok a Rába ETO

Egy csapat van csak nyugaton, Juventust ebédel
Úgy játszik ellenfelével, mint macska az egérrel
Csatársora kés a vajban, akárhogy is fáj
Fújhat a szél is, győzni fog mégis a 11 győri király

Trombita harsog, itt jön a bajnok, győrinek lenni jó
Reszeli mester a titkos fegyver, a legjobb csapat az ETO
Trombita szól, most jön a gól, akárhogy is fáj
Fújhat a szél is, győzni fog mégis a 11 győri király
Fújhat a szél is, győzni fog mégis a 11 győri király

Egy csapat van csak nyugaton, a Rába ETO
A védelme sziklaszilárd, kapusa csuda jó
Csatársora, mint a villám, gyors és góllövő
Így lehet csak NB1-es bajnok a Rába ETO

ETO! ETO! ETO!

Egy csapat van csak nyugaton, Juventust ebédel
Úgy játszik ellenfelével, mint macska az egérrel
Csatársora kés a vajban, akárhogy is fáj
Fújhat a szél is, győzni fog mégis a 11 győri király

Egy csapat van csak nyugaton, a Rába ETO
A védelme sziklaszilárd, kapusa csuda jó
Csatársora, mint a villám, gyors és góllövő
Így lehet csak NB1-es bajnok a Rába ETO

Trombita harsog, itt jön a bajnok, győrinek lenni jó
Reszeli mester a titkos fegyver, a legjobb csapat az ETO
Trombita szól, most jön a gól, akárhogy is fáj
Fújhat a szél is, győzni fog mégis a 11 győri király

Egy csapat van csak nyugaton, a Rába ETO
A védelme sziklaszilárd, kapusa csuda jó
Csatársora, mint a villám, gyors és góllövő
Így lehet csak NB1-es bajnok a Rába ETO, a Rába ETO, a Rába ETO, a Rába ETO!

ETO! ETO! ETO!

Depresszió - Itt benn

Új az erőm végre már
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon
A hosszú tél a porba hulljon...

A tűztől, amit adhat
Ha a tényt már elfogadtad
Hogy nincs még hibátlan lét
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be mint régen
A legtöbb nehézségen

Néha mát úgy érzem, hogy rámszakadt ez a világ
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány

Itt benn tombol az életkedv érzem
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv érzem
Ha elhiszem

Néha fenn és néha lenn
A túlélési ösztönöm mégsem
Gyengül, amíg át nem éltem
Mindent mit nagyon reméltem

És jut még nekem a jóból,
Egy boldog, igaz korból
Küzdök, amíg bírom
A sorsom én is írom
És van még merre mennem
Van még remény bennem
Van még kit szeretnem
És van, ki szeret engem

Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig nem adnám itt benn fel
Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig hadd kapjam meg ami kell

milyen kár, hogy elmész – mondta
sötét és hideg lesz nélküled,
egyedül félek majd – mondta,
de ő csak nevetett, csak nevetett,
valaki elveszített engem – mondta,
valaki elveszett,
mint egy kisfiú a sötét szobában,
de ő csak nevetett,  csak nevetett.
ahogy ő mesél,
ahogy ő énekel,
hidegen, mint az óceán
és én lassan süllyedek el.
tudom, hogy tilos ősszel sírni – mondta,
de eljön a fenyőfák ideje,
betűket írtam a vízre – mondta,
de ő csak nevetett, csak nevetett,
jó volt szeretni téged – mondta,
hazudni többé nem lehet,
sosem volt csillaghangú hullám,
de ő csak nevetett, csak nevetett.
ahogy ő mesél,
ahogy ő énekel,
hidegen, mint az óceán
és én lassan süllyedek el.

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem

You Have Loved Enough

I said I’d be your lover.
You laughed at what I said.
I lost my job forever.
I was counted with the dead.

I swept the marble chambers,
But you sent me down below.
You kept me from believing
Until you let me know:

That I am not the one who loves ¨c
It’s love that seizes me.
When hatred with his package comes,
You forbid delivery.

And when the hunger for your touch
Rises from the hunger,
You whisper, you have loved enough,
Now let me be the lover.

I swept the marble chambers,
But you sent me down below.
You kept me from believing
Until you let me know:

That I am not the one who loves ¨c
It’s love that chooses me.
When hatred with his package comes,
You forbid delivery.

And when the hunger for your touch
Rises from the hunger . . .

Late Goodbye

Ending Song

Performed by Poets of the Fall


In our headlights, staring, bleak, beer cans, deer's eyes
On the asphalt underneath, our crushed plans and my lies
Lonely street signs, powerlines, they keep on flashing, flashing by

And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the night
It's a late goodbye

Your breath hot upon my cheek and we crossed that line
You made me strong when I was feeling weak and we crossed that one time
Screaming stop signs, staring wild eyes keep on flashing flashing by

And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the night
It's a late goodbye

The devil grins from ear to ear when he sees the hand he's dealt us
Points at your flaming hair, and then we're playing hide and seek
I can't breathe easy here, less our trail's gone cold behind us
Till' in the John Mirra* you stare at yourself grown old and weak

And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the night
It's a late goodbye, such a late goodbye
And we keep driving into the...

Én vagyok én, a konyha közepén!

@Sanzi
Szerintem nem rossz, nekem tetszik. Gratula!

Iron Maiden - Rime Of The Ancient Mariner

Halld a regét a Vén Tengerészről
nézd szemeit, ahogy megállít egyet a háromból
elbűvöl egyet a násznép közül
maradj itt és hallgasd a tenger rémálmait

és a zene megy, ahogy a menyasszony elmegy melletük
elkapja a bűbáj és a tengerész mondja a meséjét


Navigáltam délre a hó és jég földjére
a helyre, ahol még senki sem járt
keresztül a havon köd szállt az albatrosszra
üdvözölt Isten nevében, reméltem ez szerencsét hoz

és a hajó szelte a habokat, vissza északra
keresztül a ködön és jégen és az albatrossz követett


A Tengerész lelőtte a madarat, hogy ez jó ómen
hajótársai sírva fakadtak, mikor megtudták mit tett
de mikor a köd tisztult, nem haragudtak rá
és ezzel ők is bűnrészesekké váltak

hajózás, északra át a tengeren
hajózás, északra, míg minden csendes


Az albatrossz elkezdte rájukküldeni bosszúját
egy szörnyű átkot, egy vágy megkezdődött
hajótársai rossz szerencsével vádolják a Tengerészt
a nyakánál fogva, a halott madár lóg.

és az átok csak folytatódott a tengeren
és az átok csak folytatódott rajtuk és rajtam


"Nap-nap után,nap-nap után: álltunk,-(csönd, végtelen)-
festett hajóként, tétlenül, mint festett tengeren.
Tenger, tenger, mindenütt; dongánk vetemül, romol
tenger, tenger, mindenütt és inni korty se sehol!"

Ott, hívják a Tengerészt, jön egy hajó a láthatáron túl
de hogy juthatnánk oda szél és tengerjárás nélkül

Nézd ...felénk jön
felénk közeleg, túl a napon
Nézd ...nincs legénysége
nincs rajta élet, várj, de kettő is van


Halál és az Élet a Halálban, sorsot vetettek a legénységre
a hajó megnyerte a Tengerészt és ezután hozzá tartozik

Aztán ...legénység egymás után
összeestek meghaltak, kétszáz ember
Őt ...az, Élet a Halálban
életben tartotta, egyetlen kiviválasztottjaként

[Elbeszélés]
"Felém fordúltak a Csillag-ebes kisérteti Hold alatt
az arcok (se sóhaj, se nyögés): s szemök átka rám tapadt
négyszer ötven szép legény -nyögés sóhajnyi sem!-
élettelen, súlyos-mereven dőlt el a fedélzeten."


Az átok tovább él az ő szemeiben
a Tengerész remélte hogy meghal
végig a tenger teremtményeivel
de túlélte, szóval megcsinálta


És a hold fényében
imádkozik az ő szép nem-végzetéért
teljes szívvel dicsértessék
Isten minden teremtményével együtt


Aztán az igézet kezd feloldódni
az albatrossz leesett a nyakáról
elsüllyedt, mint ólom a Tengerben
Aztán eleste után jött a zápor


Halld sóhajait a rég meghalt matróznak
nézd őket mozogni és felkelni
testeket emeltek fel a jószellemek
egyik sem beszélt és szemeik élettelenek voltak

És mindig követeltek megtorlást, töredelem újból kezdődik
belekerült egy gyötrődésbe és a rémálom kíséri


Most az átok végleg eltűnt
és a Tengerész meglátta hazáját
lelkek elmentek a rég-halott testekből
saját fényükből és a Tengerész egyedül maradt


És aztán egy hajó siklott feléje
ez olyan öröm volt, amit nem akart elhinni
a Pilóta hajója, fia és a remete
egy élet bűnbánata száll le Rá

és a hajó elsüllyedt, mint ólom a vízben
és a remete feloldozza a tengerészt bűneiből


A Tengerészt lefoglalja, hogy történetét meséli
történetét meséli, amerre csak jár
hirdeti Isten szavát a saját példáján mutatva
ezért kell szeretnünk minden dolgot, amit Isten csinált

És a vacsoravendég egy szomorú és bölcs ember lett
és a mese terjed és egyre csak terjed