Zazu
2005. június 10. 9:41
KARÁCSONY
/csak a filmen/
Karácsony csak egyszer van,
és minden lány és fiú
már jó előre izgul,
a zsákban mi lapul.
De ismerek egy kisfiút,
aki soha semmit se kap.
Neki olyan az ünnep,
akár a többi nap.
Kit az Angyal is
elfeledett tán,
bár amit kért,
nem volt sok igazán.
KORAHAJNAL
/csak a filmen/
A csúf negyvennégyes év
egy nyomorúságos korahajnalán
letolták a tisztet,
mert megkérdezte,
hogy visszavonják-e az osztagát.
Az Úrnak a sok tábornok
hálát adott,
mert a sereg visszavert egy tankoszlopot,
és az anziói hídfőt
tartani tudta.
REFLEKTORFÉNYBEN
Szóval
gondoltad,
hogy jó lenne elmenni az előadásra.
Vonzott a borzongató zűrzavar,
a bódító fény.
Mondd csak, egy kicsit nem csalódtál, drága?
Ez nem az, amit vártál?
Ha kiváncsi vagy, mit rejt e hideg szempár,
Tíz körmöddel tépd le rólam az álcát...
A VÉKONY JÉG
Mama szeret téged,
és papa is becéz.
A tenger hívogat, kicsim,
és az ég tiszta kék.
De ó kicsim,
ó kisfiam,
ó kicsim,
ha korcsolyán siklasz
a modern lét vékony jegén,
végig utadon sok szemrehányó
könnyáztatta szem kísér.
Meg ne lepődj, ha meghasad a jég
sikló lábad alatt,
és eszedet vesztve a mélybe merülsz,
és rettegve kapaszkodsz majd
a vékony jégbe.
EGY ÚJABB TÉGLA A FALBAN I.
Apa vissza sose jön már.
Halvány emlék, semmi más.
Csak egy fénykép az albumban.
Apa, mi mást hagytál énrám?
Apa, mégis mit hagytál rám?
Semmi mást, csupán egy téglát a falban.
Semmi mást, csupán egy téglát a falban.
MIKOR ÁTTÖRTEK A TIGRISEK
/csak a filmen/
Jó öreg György király
oklevelet küldött,
mikor megtudta, hogy apa meghalt.
Emlékszem jól, papírtekercs volt,
aranyozott.
Egy régi fotókkal teli fiók mélyén bukkantam rá ,
és ma is könny fut a szemembe, amikor visszaemlékezem Őfelsége kézjegyére
saját pecsétjével.
Az ég sötét volt
és a talaj fagyott,
mikor áttörtek a Tigrisek.
És senki sem élte túl
a Királyi tüzérség C századából.
Mindenkit otthagytak,
legtöbbje halott volt,
a többi haldokolt.
Hát így történt, a Főparancsnokság
így vette el tőlem apát.
ÉG VELED KÉK ÉG
Ooooooooo
Láttad a rémült arcokat?
Hallottad a hulló bombákat?
Gondolkoztál azon,
miért kellett fedezékbe vonulnunk,
mikor egy szép új világ igérete
bontakozott ki a tiszta kék ég alatt?
Ooooooooo
Láttad a rémült arcokat?
Hallottad a hulló bombákat?
A láng kihunyt mind, de mardos a kín.
Ég veled, kék ég,
ég veled, kék ég.
Ég veled!
Ég veled.
Ég veled.
ÉLETÜNK LEGBOLDOGABB NAPJAI
Mikor felnőttünk és suliba jártunk,
voltak tanárok, akik minden
módon bántalmazták a gyerekeket.
Kigúnyoltak minket,
bármit csináltunk,
és nagydobra vertek mindent,
amit gondosan titkolni akartunk.
De tudtuk mi vár rájuk
otthon a nap végén:
kövér és pszichopata nejük mellett
pokol az életük.
EGY ÚJABB TÉGLA A FALBAN II.
Nem kérünk a nevelésből!
Nem kell többé agymosás!
Sem gúnyolódás az osztályban!
Tanár! Szállj le rólunk már!
Hé! Tanár! Szállj le rólunk már!
Nem vagy más, csak egy újabb tégla a falban.
Semmi más, csak egy újabb tégla a falban.
ANYA
Anya, szerinted le fogják dobni a bombát?
Anya, szerinted szeretni fogják ezt a dalt?
Anya, összeroppantják majd a golyóimat?
Anya, építsem fel a falat?
Anya, jelöltessem elnöknek magam?
Anya, megbízhatok a kormányban?
Anya, a tűzvonalba fognak küldeni?
Anya, most tényleg meg fogok halni?
Csitt, kisfiam, kicsim, ne sírjál!
Mama valóra váltja minden rémálmodat.
Mama minden félelmével átitat.
Mama gondosan elrejt a szárnya alatt.
Szállni nem hagy, de dalolni enged.
Mama vigyáz rád és melegen tart.
Ó kicsim!
És segít, hogy felépítsd a falat.
Anya, gondolod, hogy jó lesz ő nekem?
Anya, ugye nem fog ártani nekem?
Anya, ugye az életemet nem teszi tönkre?
Anya, ugye a szívemet nem töri össze?
Csitt, kisfiam, kicsim, ne sírjál!
Mama kiválasztja majd minden barátnődet.
Mama romlott lányt a közeledbe sem enged.
Mama virrasztva várni fog rád.
Mama mindig tudni fogja, merre jársz.
Mama kézben tartja majd kisfiát.
Ó, kicsim!
Nekem mindig a kisfiam maradsz.
Anya, nem lett túl magas?
MOST MIT TEGYÜNK?
/csak a filmen/
Hogyan töltsük ki, mondd, a tátongó űrt,
hol az éhség hulláma az égre csap?
Az arcok tengerét kellene átszelnünk,
hogy zúgjon újra és újra a taps?
Akarsz tán egy új gitárt?
Egy új autóval dübörgőbb száguldást?
Dolgozzuk át tisztességgel az éjszakát?
Kössünk bele valakibe?
Hagyjuk a villanyt égve?
Dobjunk bombát?
Járjuk be Kelet világát?
Szerezzünk nyavalyát?
Temessünk csontokat?
Dúljunk fel otthonokat?
Küldjünk virágot telefonon?
Kezdjünk el inni?
Járjunk pszichológushoz?
Ne együnk húst?
Aludjunk keveset?
Tartsunk embereket?
Idomítsunk kutyákat?
Versenyeztessünk patkányokat?
Töltsük meg a padlást pénzzel?
Kincset rejtsünk?
Időt mentsünk?
De nyugtot sose találjunk
falnak vetve hátunk?
ÜRESSÉG
Mivel tömhetjük be az ürességet, mely
beszélgetéseinknek helyet ad?
Hogyan tömhetem be az utolsó réseket?
Hogyan fejezhetem be a falat?
FIATAL VÁGY
Új fiú vagyok,
idegen ebben a városban.
Hol vannak a jó helyek?
Ki vezetné körbe ezt az idegent?
Oooooh, kéne egy romlott asszony!
Oooooh, kéne egy romlott lány!
Ki segít ebben a sivatagban,
hogy férfinak érezzem magam?
Itt ez a rock and roll szökevény,
ó, kedves, adj reményt!
Ó, kéne egy romlott asszony!
Ó, kéne egy romlott lány!
HA RÁMJÖN
Nap nap után szürkébb a szerelem,
akár egy haldokló bőre.
Minden éjszaka úgy teszünk,
mintha minden rendben lenne,
pedig én egyre csak öregszem,
te pedig mind jobban elhidegülsz tőlem,
és már semmi sem olyan jó, mint régen.
És érzem, ahogy újból rámjön a krízis.
Hidegnek érzem magam, mint egy borotvapenge,
szorosnak, mint egy érleszorító gumi,
száraznak, mint egy halottas dob.
Szaladj a hálóba,
balra a bőröndben
megtalálod kedvenc baltámat.
Ne nézz ilyen rémülten,
ez csak múló állapot,
csak egy rossz napom.
Szeretnél tévét nézni?
Vagy ágyba bújni?
Vagy bámulni a néma utcát?
Szeretnél enni valamit?
Szeretnél megtanulni repülni?
Szeretnél?
Inkább próbáljam meg én?
Akarod hívni a zsarukat?
Ideje lenne, hogy leálljak végre?
Miért szaladsz el?
NE HAGYJ EL
Ó, kedves!
Ne hagyj most el.
Ne mondd, hogy ez itt az út vége.
Emlékezz a virágokra, amiket küldtem.
Szükségem van rád, kedves,
hogy a barátaim előtt
széttépjelek.
Oooooh kedves.
Ne hagyj most el.
Hogy mehetsz el?
Amikor tudod, mennyire kellessz,
hogy véresre verjelek egy szombat este.
Oooooh kedves.
Hogy teheted ezt velem?
Hogy elszöksz.
Úgy kellesz, kedves!
Miért szöksz el tőlem?
Oooooh kedves!
ÚJABB TÉGLA A FALBAN III.
Nem kell kar, hogy átöleljen.
Nem kell drog, hogy megbékítsen.
Láttam az írást a falon.
Nem kell semmi az égvilágon.
Nem! Nem kell semmi az égvilágon!
Ezek is mind csak újabb téglák a falban.
Ti is csak újabb téglák vagytok a falban.
ÉG VELED ZORD VILÁG
Ég veled, zord világ,
ma itt hagylak téged.
Ég veled,
ég veled,
ég veled.
Isten veletek, emberek,
semmit sem mondhattok,
amivel lebeszélhettek.
Ég veletek.
HÉ, TE!
Hé te, ott kint a hidegben
magányosan és öregen
hallassz engem?
Hé te, aki ott állsz a folyosón
remegő lábbal és bárgyú mosollyal,
hallassz engem?
Hé te, ne engedd, hogy eltemessék a fényt,
harc nélkül ne add meg magad.
Hé te, ott kint egymagadban,
meztelenül a telefon mellett,
szeretnél megérinteni?
Hé te, füledet a falra tapasztva,
arra várva, hogy valaki hívjon,
szeretnél megérinteni?
Hé te, segítenél elmozdítani a követ?
Tárd ki a szíved, hazatérek.
De mindez csak látomás volt.
A fal túl magas,
amint láthatod.
Mindegy, mivel próbálkozott,
de nem tudott kitörni.
És a férgek ellepték az agyát.
Hé te, aki ott állsz az úton,
és mindig azt teszed amit mondanak,
segítenél nekem?
Hé te, ott túl a falon,
aki üveget törsz a hallban,
segítenél nekem?
Hé te, ne mondd, hogy semmi remény,
Együtt indultunk, külön ér el a vég.
VAN VALAKI ODAKINT?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
NINCS OTTHON SENKI
Van egy fekete noteszom a verseimnek,
van kistáskám fésűnek, fogkefének,
ha jó kutya vagyok,
vetnek egy csontot nekem.
Lábamon gumipánt tartja a cipőm.
Néha búskomorság tör rám.
Tizenhárom csatornányi
szemetet fog a tévém.
Van elektromos világításom.
És van látnoki látásom.
És bámulatos megérző képességem.
Épp ezért jól tudom,
hogy ha megpróbálom,
hogy hívjalak telefonon,
senki nem lesz otthon.
A hajam divatosan hendrixes,
és persze a kedvenc szaténingem elejét
is kiégettem egész lent.
Nikotinfoltos az ujjam,
ezüstkanál lóg láncomon,
van zongorám, megtámasztani halandó testem.
Vad és fürkésző a szemem,
néha repülni volna kedvem,
de nincs hova szállnom.
Ó, kedves, amikor hívlak telefonon,
még mindig senki sincs otthon.
Vannak menő cipőim
és elhalt gyökereim.
VERA
Emlékszik valaki, ki volt Vera Lynn?
Emlékeztek, azt mondta, hogy
találkozunk majd még
egy szép napon.
Vera! Vera!
Mi lett veled?
Érzi még valaki
azt, amit érzek?
HOZZÁTOK HAZA A FIÚKAT
Hozzátok haza a fiúkat!
Hozzátok haza a fiúkat!
Ne legyen árva a sok gyerek, ne, ne!
Hozzátok haza a fiúkat!
KELLEMESEN ELERNYEDVE
Heló?!
Van valaki odabent?
Csak bólintson, ha hallja!
Van itthon valaki?
Na gyerünk,
hallom rossz kedve van.
Segíthetek a fájdalmán,
hogy újra lábra álljon.
Lazítson.
Először néhány információra van szükségem.
Csak a lényegre.
Meg tudja mutatni, hol fáj?
Nem fáj sehol, oly távol vagytok,
mint egy messzi, füstölgő hajó a láthatáron.
Csak te közeledsz a hullámokon.
Mozog a szád, de nem értem, mit mondasz.
Gyerekkoromban egyszer lázas voltam,
a kezeimet két léggömbnek éreztem.
Most megint ugyanazt érzem.
Nem tudom megmagyarázni, úgysem értenétek,
mi az, amit érzek.
Kellemesen elernyedtem.
Jól van.
Csak egy kis szúnyogcsípés,
nem lesz több...
Áááááááááh!
Csak egy kis émelygés.
Fel tud állni?
Azt hiszem, hat már. Jó!
Így már végig tudja csinálni a műsort.
Gyerünk, ideje indulni.
Nem fáj sehol, oly távol vagytok,
mint egy messzi, füstölgő hajó a láthatáron.
Csak te közeledsz a hullámokon.
Mozog a szád, de nem értem, mit mondasz.
Amikor gyerek voltam,
megpillantottam valamit,
épp csak a szemem sarkából.
Odanéztem, de eltűnt már,
nem is tudom, mi volt igazán.
Felnőttem már,
az álom elszállt,
kellemesen elernyedtem.
A BULINAK KEZDŐDNI KELL
Oooooh Anya, Oooooh Apa
Muszáj beinduljon a műsor?
Oooooh Apa. Vigyél haza.
Oooooh Anya. Hadd menjek el.
Biztosan valami félreértés történt.
Én nem úgy gondoltam, hogy
elveszik a lelkem.
Túl öreg vagyok már, túl későn van már?
Oooooh Anya, Oooooh Apa,
hová tűntek az érzések?
Oooooh Anya, Oooooh Apa,
fogok még emlékezni az énekekre?
A bulinak kezdődni kell.
REFLEKTORFÉNYBEN
Szóval
gondoltad,
hogy jó lenne
elmenni az előadásra.
Érezni a borzongató zűrzavart,
a hely sugárzó izzását.
Rossz hírem van számodra, drága.
Pink rosszul lett, a szállodában maradt.
Minket küldtek helyettük a dobogóra.
Hát ma este kiderül, milyenek is vagytok valójában.
Vannak buzik ma este köztetek?
A falhoz velük!
Az ott a reflektorfényben nem tetszik nekem,
a falhoz vele!
Az ott zsidónak látszik!
Az meg egy fekete!
Ki engedte be ezt a csőcseléket?
Az ott füvet szív,
az meg ott csupa pattanás!
Ha rajtam múlna,
kinyírnám az egész bagázst!
MENEKÜLJ
Szaladj, fuss,
rohanj, menekülj.
Jobban teszed, ha arcodat
álca mögé rejted,
begombolod a szádat,
rollót húzol a szemedre.
Üres a mosolyod
és éhes a szíved.
Érzed, amint bűnös múltadból feltör a gyűlölet.
Bomlott idegekkel,
amikor összetörnek a kagylóburkok
és kalapácsok törik be
az ajtót,
jobb lesz, ha futsz!
Szaladj, fuss,
rohanj, menekülj.
Jobb, ha a nappalt végigalszod,
és futsz egész éjjel.
Koszos vágyaidat rejtsd el
nagyon mélyen.
És ha barátnődet elviszed
valahová este,
jobb, ha ott parkolsz, ahol
senki nem ér el.
Mert ha elkapnak a hátsó ülésen,
hajfürtjeivel játszva,
miszlikre vágva küldenek vissza
a mamádhoz.
Jobb lesz, ha futsz!
FÉRGEKRE VÁRVA
Oooooh, itt nem érhettek el.
Oooooh, próbálkoznotok sincs értelme.
Ég veled, kegyetlen világ, vége,
mehetsz már.
Egy bunkerben ülve a saját falam mögött,
férgekre várva,
tökéletesen elszigetelve a falam mögött,
férgekre várva.
Várjuk, hogy kivágjuk a rossz fát.
Várjuk, hogy megtisztítsuk a várost.
Várjuk, hogy üldözzük a férgeket.
Várjuk, hogy fölvegyünk egy fekete inget.
Várjuk, hogy kiírtsuk a gyengéket.
Várjuk, hogy betörjük az ablakaikat
és berúgjuk az ajtóikat.
Várunk a végső megoldásra,
hogy kiéleződjön a feszültség.
Várjuk, hogy üldözzük a férgeket.
Várjuk, hogy megengedjük a zuhanyzókat
és begyújtsuk a kemencéket.
Várunk a buzikra és a négerekre
és a vörösekre és a zsidókra.
Várjuk, hogy űzzük a férgeket.
Akarod, barátom, hogy Britannia
újból hatalom legyen?
Csak annyit kell tenned, hogy üldözd a férgeket.
Akarod, barátom, hogy színesbőrű testvéreinket
újból haza küldjük?
Csak annyi a dolgod, hogy űzd a férgeket.
ÁLLJ!
Állj!
Haza akarok menni,
levetni ezt az egyenruhát
és kiszállni a buliból.
De csak várok ebben a cellában,
mert tudnom kell:
vajon mindvégig bűnös voltam?
A TÁRGYALÁS
Jó reggelt Őférgessége!
Hamarosan világosan bebizonyosodik,
hogy az Önök előtt álló vádlottat
rajtakapták érzései kimutatásában,
majdhogynem emberi érzések kimutatásában.
Nem lesz ez jó.
Szólítsák a tanárt!
Mindig mondtam, hogy ennek
nem lesz jó vége, bíró Úr.
Ha rajtam állt volna,
én móresre tanítom,
de kezem kötve volt.
A széplelkek és művészek
gyilkossággal futni hagyták.
Ma végre jól elverhetem?
Őrült,
játékok a padlásszobában, őrült vagyok,
Meg vagyok huzatva.
Biztosan elvitték a játékgolyóimat.
Őrült, elment az esze, komplett őrült.
(a feleség)
Na, te szemét, most megkaptad,
remélem, eldobják a kulcsot.
Nem ártott volna gyakrabban
elbeszélgetnünk, de nem! A magad
útját jártad. Dúltál-e még
fel azután otthonokat?
Csak öt percet adjon, Őférgessége,
neki és nekem, négyszemközt.
(az anya)
Kicsim!
Gyere anyukádhoz, kincsem, hadd öleljelek
keblemre.
Uram, soha nem akartam, hogy
bármi baj érje.
Miért is kellett elhagyjon engem?
Bíró Úr, engedje meg, hogy hazavigyem.
Őrült,
a szivárvány eltűnt, őrült vagyok,
Az ablakon rácsok.
Biztos volt itt egy ajtó a falban,
mikor bejöttem.
Őrült, a szivárvány eltűnt, komplett őrült.
A tényállás a bíróság előtt
teljesen világos, az esküdtszéknek
nem is kell összeülnie.
Mióta bíró vagyok,
még soha nem volt senki, aki
jobban megérdemelte volna, hogy
a törvény lesújtson rá.
Amiatt, ahogyan szenvedést okoztál
kitűnő feleségednek és anyádnak,
legszívesebben leszarnálak!
De mivel, barátocskám, elárultad legmélyebb
félelmedet,
az ítélet: Állj védtelen
a többiek előtt.
Dőljön fal!
KÍVÜL A FALON
Magányosan avagy párban,
akik igazán szeretnek téged
ott sétálnak fel-le kívül a falon.
Kik kéz a kézben,
kik barátaik körében.
A széplelkek és a művészek
kiállnak érted.
És ha már mindenük neked adták,
néhány megtántorodva elhull, de hát nem könnyű
szíveddel széttörni egy nyomorult őrült
falat.