Teljes változat: Vicces topik
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127
Továbbra se lankadjon a jókedv a fórumon!
Akkor engedelmetekkel felavatom ezt a topikot! Itt a tegnap beígért Árpi sztori egyik része.
Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladából, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó - sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne -, "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "Hehehe", meg néha azt is, hogy "Atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót, az sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog a fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte - "Majd felhigítjuk." -, irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik - mi még inkább fiúk - körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele. De festettünk. A "szárnyat" ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte - á la Barbie mobil.
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre - "Hogy lássa, mi az élet.". Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem.
- Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.
- Most nem lehet, sokan vannak. - Hoppá, erre nem számítottunk.
- De valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Mondd el itt, nem mehetek ki. - Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.
- De gyere ki, mert... - Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend.
Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból - ezt kesőbb mesélte. Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült...
- Na, megyünk? - kérdezte a lány.
- Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem? - Itt kezdtem el röhögni. Lány szétnéz a foszladozó alufólian:
- Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?
- Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van! - Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
- Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.
- Menjünk inkább később, most csak dumáljunk. - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót.
- De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?! - Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva).
- Nem megyunk, ___meg, mert kitört az a rohadt kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le...
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
- Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.
Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.
Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladából, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó - sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne -, "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "Hehehe", meg néha azt is, hogy "Atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót, az sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog a fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte - "Majd felhigítjuk." -, irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik - mi még inkább fiúk - körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele. De festettünk. A "szárnyat" ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte - á la Barbie mobil.
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre - "Hogy lássa, mi az élet.". Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem.
- Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.
- Most nem lehet, sokan vannak. - Hoppá, erre nem számítottunk.
- De valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Mondd el itt, nem mehetek ki. - Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.
- De gyere ki, mert... - Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend.
Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból - ezt kesőbb mesélte. Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült...
- Na, megyünk? - kérdezte a lány.
- Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem? - Itt kezdtem el röhögni. Lány szétnéz a foszladozó alufólian:
- Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?
- Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van! - Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
- Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.
- Menjünk inkább később, most csak dumáljunk. - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót.
- De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?! - Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva).
- Nem megyunk, ___meg, mert kitört az a rohadt kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le...
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
- Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.
Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.
Bocsi, de ezt én nem olvasom el 
Nagyon hosszú
Nagyon hosszú
Pedig hidd el megéri, majd berakok még kettőt, amikor először olvastam visítva fordultam le a székről úgy röhögtem.
Tényleg megéri! Zseniális történet. El tudom képzelni, milyen lehetett megélni mindezt! 
Mondjuk én a közepén többet röhögtem, mint a végén. Ennyire azért nem kellett volna hosszan leírni. :unsure:
Ciao
Ciao
Ez nagyon hosszú 
Ezt bocs de nem olvasom el Maradok a 2 soros vicceknél
Ezt bocs de nem olvasom el Maradok a 2 soros vicceknél
Én elolvastam. Jó volt
Egy angol család száll meg egy budapesti hotelben, a 222-es szobában
A férj telefonon rendel két rumot 1.58-ra:
-Two rums to room two two two by two to two.
A recepciós hölgy:
-Taram taram tam tam tam szórakozzál mással!
A férj telefonon rendel két rumot 1.58-ra:
-Two rums to room two two two by two to two.
A recepciós hölgy:
-Taram taram tam tam tam szórakozzál mással!
Ezek tetszenek 
Mc Donald's: AROMA 
Ciao.
Ciao.
Ki merészelte elindítani a topikomat?
IDÉZET(ProFiler @ 2005. May 04., Wed 16:34)
Mc Donald's: AROMA
Nekem a malackás villamos mellett már fel sem tűnt... 
Jut eszembe:
A malac nézegeti, nézegeti a konnektort a falban, és gondolja:
- Mi az, haver, befalaztak?...
Udvarló
Kovácsot kérdi a kollégája:
- Hallom, egy fiú udvarol a lányodnak. Hogy állsz a kérdéshez?
- Á, semmi probléma. Amikor először volt nálunk a srác, félrevontam, és beszéltem vele.
- És mit mondtál neki?
- Csak annyit: "Figyelj rám haver! Az ott az egyetlen lányom, akit nagyon szeretek. Ha bármi olyat teszel vele, ami nem erkölcsös, akkor velem gyűlik meg a bajod! És elárulom, nem félek visszamenni a börtönbe!"
Kovácsot kérdi a kollégája:
- Hallom, egy fiú udvarol a lányodnak. Hogy állsz a kérdéshez?
- Á, semmi probléma. Amikor először volt nálunk a srác, félrevontam, és beszéltem vele.
- És mit mondtál neki?
- Csak annyit: "Figyelj rám haver! Az ott az egyetlen lányom, akit nagyon szeretek. Ha bármi olyat teszel vele, ami nem erkölcsös, akkor velem gyűlik meg a bajod! És elárulom, nem félek visszamenni a börtönbe!"
Ha már vicces topik, akkor mutatok egy vicces topikot: KATT!
Amolyan mottóként beidézném a témaindítót: "Építő jellegű hozzászólásokat várunk."
Én azt hittem lefekszem amikor olvastam. Sejtem mit gondolhatott szegény tzoli... 
Amolyan mottóként beidézném a témaindítót: "Építő jellegű hozzászólásokat várunk."
Én azt hittem lefekszem amikor olvastam.
Sejtem mit gondolhatott szegény tzoli...
Én is! De ennek nem a bakik közt a helye? 
Ciao.
Ciao.
Hááát igen!
De mentségemre, még nem néztem szét az új fórumon, és hirtelen teljesen más jutott eszembe!
Utólag jót röhögtem magamon!
Fájdalomcsillapítóként itt van a kedvenc viccem!
Süket-néma házaspár hölgytagja robog hazafelé tele cekkerekkel a munka utáni bevásárlásból, és a lakásba toppanva szörnyű látvány tárul szeme elé!
A hőn szeretett házi-cica kibelezve fekszik a konyha kövén! A férj a vértől csöpögő konyhakéssel feltűnik az ajtóban!
Megkezdődik a kommunikáció, a maguk fura mutogatós-beszélgetős módján.
-Bi töörtéént a makkával?
-Begöltem!
-De háát biéért??
-Bert idegesíített a nyáávogása!
-Bee háát dem is hallood!
-Leoolvastam a szájáról!
De mentségemre, még nem néztem szét az új fórumon, és hirtelen teljesen más jutott eszembe!
Utólag jót röhögtem magamon!
Fájdalomcsillapítóként itt van a kedvenc viccem!
Süket-néma házaspár hölgytagja robog hazafelé tele cekkerekkel a munka utáni bevásárlásból, és a lakásba toppanva szörnyű látvány tárul szeme elé!
A hőn szeretett házi-cica kibelezve fekszik a konyha kövén! A férj a vértől csöpögő konyhakéssel feltűnik az ajtóban!
Megkezdődik a kommunikáció, a maguk fura mutogatós-beszélgetős módján.
-Bi töörtéént a makkával?
-Begöltem!
-De háát biéért??
-Bert idegesíített a nyáávogása!
-Bee háát dem is hallood!
-Leoolvastam a szájáról!
Nézzétek meg mi van a Windows 98/SE/ME alá írva magyarázatnak!
http://www.pcworld.hu/forum/index.php?showforum=38
http://www.pcworld.hu/forum/index.php?showforum=38
Az alatta lévő sem gyenge!
Ciao.
Ciao.
Észre sem vettem. Nagyon jóóóó!
Vajon Balázs vagy Rambo ötlete volt?...
A Legfelsőbb Bíróság pedig akár ennek a többszörösét is...
IDÉZET("ProFiler")
Csak szólok, hogy a Maxtor 3-5 évet ad! :idea: :wink:
A Legfelsőbb Bíróság pedig akár ennek a többszörösét is...
TRf volt.
De ezt nem is ebben a fórumban írtam...
Ciao.
De ezt nem is ebben a fórumban írtam...
Ciao.
IDÉZET("ProFiler")
De ezt nem is ebben a fórumban írtam...
Most
, hát nem mindegy?... Egy szóval sem mondtam, hogy itt írtad, sőt, nem is bakiként tüntettem fel!..
Csak egyszerűen eszembe jutott róla ez a hülyeség...
Ez nagyon Mondjuk elgondolkodtató a szöveg
Itt a másik két Árpi történet. Csak linkelve, mert hosszúak.
http://users.atw.hu/partypictures/arpi.txt
http://users.atw.hu/partypictures/arpi3.txt
http://users.atw.hu/partypictures/arpi.txt
http://users.atw.hu/partypictures/arpi3.txt
IDÉZET(Maverick @ 2005. May 04., Wed 23:35)
IDÉZET("ProFiler")
Csak szólok, hogy a Maxtor 3-5 évet ad! :idea: :wink:
A Legfelsőbb Bíróság pedig akár ennek a többszörösét is...
Akkor mindenki vegyen Legfelsőbb Bíróságot! Megéri - még néha 15 évet is adnak!
Ciao.
Sőt, olykor "Lifetime Warranty"-t is...
Microsoft és a magyar nyelv
A férj hóna alatt egy báránnyal bemegy a feleségéhez a hálószobába.
- Nézd kedvesem, ez az a disznó, akit akkor szoktam megdöngetni, ha neked
fáj a fejed.
- De hisz ez nem is disznó!!!
- És ki mondta, hogy hozzád beszélek!?
A férj hóna alatt egy báránnyal bemegy a feleségéhez a hálószobába.
- Nézd kedvesem, ez az a disznó, akit akkor szoktam megdöngetni, ha neked
fáj a fejed.
- De hisz ez nem is disznó!!!
- És ki mondta, hogy hozzád beszélek!?
Kannibál törzset alkalmaz egy cég az afrikai leányvállalat örző-védőinek. Tartanak tőle, hogy el-eltűnnek majd alkalmazottak, de semmi gond, mert a törzsfőnök Aghwopakitru-ra esküdött meg, hogy nem fognak megenni senkit, legfeljebb csak a konkurenciától. Fél évvel később eltűnik az egyik takarító. Miután a körzete piszkos marad, keresni kezdik, nem találják. Összedobolják a kannibálokat, a törzsfőnök a rendőrök előtt mindenkit megesket az összes szellemre, hogy ők ilyet nem esznek.
Nyomozók el, törzsfőnök megkérdezi:
- Ki volt az?
Hátulról egy ifjú kannibál szól, hogy ő volt.
Főnök:
- Nem megmondtam hogy a takarítókat ne bántsátok?!? Itt olyan jó helyünk van! Hat hónap alatt megettük a managementet, a kontrolling osztályt, a financial monitoringosokat, a strategic finance departmentet, a marketingeseket, az asset optimalisation expertise workgroupot, és a corporate customers relations officert, a kutya se vette észre! Erre te megzabálsz egy dolgozót!
Nyomozók el, törzsfőnök megkérdezi:
- Ki volt az?
Hátulról egy ifjú kannibál szól, hogy ő volt.
Főnök:
- Nem megmondtam hogy a takarítókat ne bántsátok?!? Itt olyan jó helyünk van! Hat hónap alatt megettük a managementet, a kontrolling osztályt, a financial monitoringosokat, a strategic finance departmentet, a marketingeseket, az asset optimalisation expertise workgroupot, és a corporate customers relations officert, a kutya se vette észre! Erre te megzabálsz egy dolgozót!
Ez jó, csak már volt.
Ciao.
Ciao.
Ez igaz, én is emlékszem!..
Azt hiszem, elég sokszor elő fog ez még fordulni...
A legtöbb jó viccet már elsütöttük a régi fórumon...
Azt hiszem, elég sokszor elő fog ez még fordulni...
A legtöbb jó viccet már elsütöttük a régi fórumon...
Biztos van még rengeteg...
Ciao.
Ciao.
Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Windowst vettem másolt CD-n fél pénzzel,
Windows mondja kék halál,
Kárikittyom büdös Windows, mégis van egy fél pénzem.
Visszamentem a vásárba fél pénzzel,
Megkerestem a zugárust fél pénzzel,
Árus mondja: "kell ápdét!"
Kárikittyom édes ápdét, mégis van egy fél pénzem
Hazamentem a vásárból ápdéttel,
Telepítek, installálok két kézzel,
Windows mondja 0E,
Kárikittyom a jó anyád, de még van egy fél pénzem.
Én elmentem szám. tech. boltba fél pénzzel,
Hardvert vettem szám. tech. boltban fél pénzzel,
Hardver mondja krr-krr-bumm,
Kárikittyom drága hardver, nem bírom ezt ép ésszel.
Lecseréltem az egészet, részletre,
Gatyám ráment, már nem eszem 2 éve,
A gépem már elavult,
Kárikittyom sörre költöm, ha lesz megint fél pénzem.
Windowst vettem másolt CD-n fél pénzzel,
Windows mondja kék halál,
Kárikittyom büdös Windows, mégis van egy fél pénzem.
Visszamentem a vásárba fél pénzzel,
Megkerestem a zugárust fél pénzzel,
Árus mondja: "kell ápdét!"
Kárikittyom édes ápdét, mégis van egy fél pénzem
Hazamentem a vásárból ápdéttel,
Telepítek, installálok két kézzel,
Windows mondja 0E,
Kárikittyom a jó anyád, de még van egy fél pénzem.
Én elmentem szám. tech. boltba fél pénzzel,
Hardvert vettem szám. tech. boltban fél pénzzel,
Hardver mondja krr-krr-bumm,
Kárikittyom drága hardver, nem bírom ezt ép ésszel.
Lecseréltem az egészet, részletre,
Gatyám ráment, már nem eszem 2 éve,
A gépem már elavult,
Kárikittyom sörre költöm, ha lesz megint fél pénzem.
Ez nagyon jó!!!!
Mivégre vagyunk a földön?... Mert nem tudunk röpülni.
A Műegyetem folyosóján a vizsgára várók értesültek, hogy a tanár bekattant, és mindenkit megvág. Mentő kérdésként megkérdezi a vizsgázót:
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páros.
- NEM, páratlan, EGYES!
Vagy:
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páratlan.
- NEM, páros, EGYES!
Mindenki megbukott, csak az utolsó diák volt még hátra. Ő is eljutott eddig a kérdésig:
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páros.
- NEM, páratlan, E..
- Nem, nem, páros -mondja a diák, és elővesz egy villanykörtét a zsebéből.
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páros.
- NEM, páratlan, EGYES!
Vagy:
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páratlan.
- NEM, páros, EGYES!
Mindenki megbukott, csak az utolsó diák volt még hátra. Ő is eljutott eddig a kérdésig:
- Páros, vagy páratlan számú villanykörte van a teremben?
- Páros.
- NEM, páratlan, E..
- Nem, nem, páros -mondja a diák, és elővesz egy villanykörtét a zsebéből.
Igen ezt ismerem, állítólag többször megjátszotta már az a bizonyos tanár ezt, és amikor a szerencsétlen diák megszámolta és közölte az eredményt, a tanár elővett a zsebéből mégegyet és közölte, hogy nem nyert. Állítólag ma is élő hagyomány, hogy villanykörtével a zsebben járnak vizsgázni.
Ugyan nem túl vicces, már egy Linux-fan osztálytársam mondta, hogy karakteres felületen tud mozit nézni! Igen ASCII karakterekből van kirakva a kép!
Lásd a linket! ASCII filmek!
Érdekes, sőt élvezhető!
Lásd a linket! ASCII filmek!
Érdekes, sőt élvezhető!
Megnéztem. Hát ez nagyon ötletes. Kinek volt türelme framenként megcsinálni egy 2 órás filmet?
Akkor jobb két körtével a zsebben vizsgázni...
IDÉZET(Adani @ 2005. May 06., Fri 11:36)
Igen ezt ismerem, állítólag többször megjátszotta már az a bizonyos tanár ezt, és amikor a szerencsétlen diák megszámolta és közölte az eredményt, a tanár elővett a zsebéből mégegyet és közölte, hogy nem nyert. Állítólag ma is élő hagyomány, hogy villanykörtével a zsebben járnak vizsgázni.
Urban legend.
Tudom, de mint tudjunk a városi legendáknak mindig van valóságalapja, csak néha kicsit módosulnak. Lehet, hogy nem a Műegyetem volt, lehet, hogy nem a Villanykaron történt, de 99%, hogy megtörtént már valahol.
...valamikor egy messzi, messzi galaxisban
IDÉZET(SzoZo @ 2005. May 06., Fri 10:37)
Ugyan nem túl vicces, már egy Linux-fan osztálytársam mondta, hogy karakteres felületen tud mozit nézni! Igen ASCII karakterekbol van kirakva a kép!
Lásd a linket! ASCII filmek!
Érdekes, sot élvezheto!
Lásd a linket! ASCII filmek!
Érdekes, sot élvezheto!
Ez jó, csak kár, hogy már korábban belinkeltem a Weboldalajánlóban!
(18)
Matek órán a logaritmusból írnak dolgozatot. Pistike mivel nem tudja a megoldásokat, ezért megkéri a padtársát Jancsikát, hogy hadd nézze róla a megoldásokat. Jancsika azt mondta, hogy jó, csak változtasson rajta valamit. Szünetben megkérdezte Jancsika, hogy sikerült a dolgozat, és hogy mit változtatott rajta. Pistike mondta, hogy jól, és meg is változtattam valamit.
Jancsika:
- Mit?
Pistike:
- Ahová te azt írtad, hogy log, én azt írtam, hogy fityeg.
Matek órán a logaritmusból írnak dolgozatot. Pistike mivel nem tudja a megoldásokat, ezért megkéri a padtársát Jancsikát, hogy hadd nézze róla a megoldásokat. Jancsika azt mondta, hogy jó, csak változtasson rajta valamit. Szünetben megkérdezte Jancsika, hogy sikerült a dolgozat, és hogy mit változtatott rajta. Pistike mondta, hogy jól, és meg is változtattam valamit.
Jancsika:
- Mit?
Pistike:
- Ahová te azt írtad, hogy log, én azt írtam, hogy fityeg.
Egy ilyen dolgozatot öröm lehet kijavítani.
A következo fórumtali színhelye:
Örömmel olvastam Árpi történeteit, köszi érte. Úgy nevettem, hogy a fiam sírni kezdett.
De sajnos a 3. történet nem megjeleníthető státuszba került v.miért!
http://users.stw.hu/partypictures/arpi3.txt
Úgy nevettem, hogy a fiam sírni kezdett. De sajnos a 3. történet nem megjeleníthető státuszba került v.miért!
http://users.stw.hu/partypictures/arpi3.txt
Ez a tartalom egy lebutítottváltozata. A teljes változat képekkel kiegészült megtekintéséhez kérünk, kattints ide.