Tápegységvásárlás
novistar, didyman
Jó táp az, amelyik:
- Megfelelően védi kimeneteit az ott esetlegesen fellépő, a gép alkatrészeit és felhasználóját veszélyeztető mértékű feszültségek ellen.
- Megfelelően védett mind a hálózat, mind a terhelés, mind a belső oldaláról jelentkező események ellen.
- Képes ellátni a számítógép alkatrészeit megfelelő minőségű tápfeszültséggel, mindenféle terhelési viszonyban.
- Képes elegendő tartalékkal elviselni extrém helyzeteket.
- Tartósan, megbízhatóan működik.
- Ergonómiai és környezetvédelmi szempontoknak megfelel.
A védelemről
- Az első, az életvédelem:
Szerencsékre kis hazánkban ezen a téren viszonylag jól működik a minőségellenőrzés, nem hallottam ilyen ok miatt kereskedelmi forgalomból kivont termékről.. - A második, mikor a táptól kell megvédeni a számítógépet:
Még a leginkább elismert márkák esetében is ismert olyan esemény, amikor a tápegység elhalálozása közben magával rántott alkatrészt, akár gépet. Ezen a területen a hagyományos tápok egyszerűen veszélyesek (lásd lentebb). - Harmadik helyen a táp saját védelmét kell említeni:
Ez azért fontos, mert az előzőekben említett védelmek elsősorban az ilyen eseményekre történő reagálás második védvonala, hiszen az ilyen eseménynek oka van.
A védelmek jelölése:
- UVP (alulfesz)
- OCP (túláram)
- OPP (túlterhelés)
- SCP (rövidzár)
- OHP (túlmelegedés)
- OVP (túlfesz)
De miért is mondjuk, hogy nem biztonságosak?
Az olcsó tápok jellemzője, hogy olcsó anyagokból készülnek. Az olcsóság számos hibalehetőséget is von maga után. Egyszerűen fogalmazva a gagyi tápok vasból, alumíniumból és némi homokból (szilicium) készül. Ahol készülnek, ott pipafüst a munkabér, tehát a "sárgáknak" tök mindegy, hogy milyen bonyolult szerkentyűt raknak össze, lényeg a költséghatékonyság. Ez a folyamat műszaki-technikai szempontból úgy néz ki, hogy minden olyan áramköri elemet elhagynak, amelyek közvetlenül nem szükségesek a táp működéséhez. (Ezért könnyebbek jóval márkás társaiknál.) Ezzel a trükkel ugyanis jelentős mennyiségű drága rezet lehet megspórolni. Ez a "technika" egy stabilizált, biztonságos villamos hálózat használata mellett nem veszélyes. Sajnos a Földön kevés ilyen hely van.
Némi gyakorlati tapasztalat:
Évek óta hardverjavítással és némi rencergizdasággal keresem a mellékest. Láttam közel 100 (!) döglött tápot és vagy feleannyi meghalt PC-t szomorú tulajdonosával együtt. Egyetlen egy esetben sem (!) találkoztam kiégett biztosítékkal a tápokban. A szakember számára ez azt jelenti, hogy bár megpusztult a táp, de sem az élet- sem a tűzbiztonság nem volt veszélyben. Viszont az esetek döntő hányadában az áramellátást végző félvezetők átégését tapasztaltam. Ez óriási veszély a számítógépre, mert igaz, hogy csak nagyon rövid időre, de akár egy igen magas szintű áramlökés érheti a számítógép alkatrészeit, és paradox módon, minél nagyobb teljesítményű a táp, annál nagyobb pusztítást végez a berendezésben. A jelenség érthető, mert minél tovább bírja a táp, annál jobban pusztít, a 300W-os Codegen már régen elfüstölt, amikor a 450W-os még bírja néhány gyilkos tizedmásodpercig.
További tény az is, hogy egy nagyobb odafigyeléssel megépített táp önmagában is igen jelentős biztonságnövelő eszköz, főleg extrém körülmények között. Nagyon gyakori hibajelenség például - főleg vidéken -, hogy a vihar összefújja a légvezetékeket, ezért lökésszerű feszültségtöbblet zúdul a tápra, aminek egy részét a gagyi táp kiégés után szépen rávezet az alkatrészekre. Persze a gép kikapcsolt állapotban van, a gazdája meg nem érti, hogy miért nem indul, mikorpedigtegnapestemégfaxánment. Ilyen hiba egy korrekten megépített márkás szerkentyűnél sokkal ritkábban fordul elő.
Stabilitásról:
A mikroprocesszorok működésükhez stabil, ingadozásmentes áramellátást igényelnek, a számítógépek sem kivételek ez alól. Sajnos az utóbbi időben a hardverek áramigénye jelentősen megnőtt, s mint már írtam az a gond, hogy ez az áramigény lökésszerűen keletkezik. Az olcsó tápból egyszerűen hiányoznak azok az alkatrészek, amelyek ezt a stabilitást szolgáltatni tudnák. Az okát már leírtam; költséghatékonyság. A márkás tápok stabilitásának ára van. Ez többlet alkatrészeket jelent, ami sajnos meg is drágítja az előállításukat, no meg lényegesen megnövelik a súlyukat. A számítógép működéséhez többféle feszültséget igényel a táptól. Nagyon fontos követelmény például az is, hogy az egyik ág extrém terhelése - pl. több meghajtó egyszerre történő inditása (DVD, CD írás) vagy a videokártya hirtelen áramfelvétele (valami meredek 3D, füsttel keverve) vagy akár a processzorterhelés megugrása (DVD rip) - ne okozzon a másik ágban ingadozást. A gagyi tápok ezen a téren a leggyengébbek, a működési hibák szinte mindig visszavezethetők a korábban tárgyaltakra. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy szinte minden egyes számítógép-részegységnek saját tápellátását szabályozó áramköre van, tehát a korábban leírtak bizony ezeknél a szabályozó áramköröknél is igazak. (Az biztosan mindenki tudja, hogy pl. azonos típusú videókártya és videókártya között is milyen minőségi különbségek lehetnek, attól függően, hogy milyen gyártótól érkeznek.)
Élettartam
Sajnos egyes elektronikai alkatrészek is képesek elöregedni. Balszerencsékre pont a stabilitáshoz leginkább szükséges az ún. elektrolit kondenzátorok kiszáradása a leggyakoribb hibajelenség. Tovább súlyosbítja a helyzetünket, hogy a kiszáradás üteme jelentősen függ a környezet hőmérsékletétől és a levegő áramlási sebességétől, és pont ezek a tényezők, amik igen kedvezőtlenek egy gagyilógiai tápban (parasztosan: zajos, meleg). A márkás tápokra a válogatott, nagy teherbírású és élettartalmú alkatrészek beépítése a jellemző, ez a folyamat egyenes arányban áll a termék árával (azért ne keressen senki se Rubycon, Nippon kondikat egy 10 ropis tápban). Nagyon gyakori az a panasz, hogy eddig hűdefaxánműködött, most pedig egyik-napró a másikra lefagy, pedigénaztánkarbantartomavindóztmindig. Pont az történt, amit írtam az előbb.
Teljesítmény
Legelőször szeretnék egy tévhitet eloszlatni. Nagyon ritka az a személyi számítógép, ami 360W-nál nagyobb teljesítményt igényel. Ez az egyszerű Ohm-törvénnyel könnyen igazolható. Valójában a legtöbb gép nem igényel 200-250W-nál többet (annak a felét egyébként általában a proci viszi el). Nálam egy P4 3.0@3.4 proci, Ati 9250 videokari, 4 vinyó, DVD olvasó, DVD író, plusz minden PCI foglalat teli van a P4P800 döluxban rábízva egy 360-as Chieftekre.
A tápra írt teljesítményadatok nem mindig jelentik a táp valós teljesítményét. A gagyi gyártói szisztematikusan a csúcsteljesítmény adják meg, amit a táp csak néhány pillanatig képes stabilan leadni, a márkások adatait tartós és dinamikus terhelések alatt mérik, és rendszerint azt az értéket tüntetik föl, melyet a táp minden körülmények között képes stabilan leadni. Ezért nem kell felülni a teljesítményhajhászásnak, persze akinek a pénztárcája megengedi vehet magának némi tartalékot.
Elég, ha veszel egy ugyanolyat, vagy pl. egy Corsair 450VX-et.
Ha VGA vásárlás, akkor HD4850-et akarok venni, de szerintem a mostani táp nem bírná, sőt biztos vagyok benne. Milyen táp lenne ami elég lenne??? Vagy a Delux 650W-os el vinné stabilan???